A „tétlenség sárkányai” ambivalens szerepe a környezettudatos viselkedés formálásában
A környezettudatos attitűdök és a mindennapi viselkedés közötti szakadék régóta ismert jelenség a környezetpszichológiában. A tanulmány ezt az ellentmondást vizsgálja a Gifford által megalkotott „tétlenség sárkányai” elméleti keret segítségével, különös figyelmet fordítva arra, hogy az elmélet alapján azonosított a pszichológiai gátak miként kapcsolódnak az ökológiai válsághoz kötődő érzelmi reakciókhoz és a környezettudatos viselkedéshez.
A kutatás legfontosabb eredménye annak igazolása, hogy a környezettudatos cselekvést akadályozó pszichológiai tényezők közül néhány nem kizárólag bénító hatású, sőt: bizonyos helyzetekben, különösen erős érzelmi bevonódás mellett, akár a cselekvés irányába is terelhetik az egyént.
Elméleti háttér: pszichológiai gátak és ökoérzelmek
A „tétlenség sárkányai” fogalom eredetileg azokat a kognitív és motivációs akadályokat jelöli, amelyek miatt az emberek nem tesznek lépéseket a környezeti problémák enyhítése érdekében, még akkor sem, ha tisztában vannak azok jelentőségével. A Lacroix és munkatársai által e pszichés akadályok erősségének a mérésére kidolgozott mérőeszköz öt ilyen gátat különít el: a változtatás szükségtelenségének vélését (Nincs szükség változásra), az környezettudatos cselekvéseket akadályozó egyéb személyes célokat és törekvéseket (Ellentmondó célok), az interperszonális kapcsolatokból fakadó visszatartó hatásokat (Személyközi kapcsolatok), az észlelt ismerethiányt (Tudáshiány), valamint az alacsony erőfeszítést igénylő, szimbolikus cselekvések előtérbe helyezését (Jelképes cselekvés).
A tanulmány fontos újítása, hogy ezt a keretet összekapcsolja az ökoérzelmek kutatásával. Az ökoszorongás, az ökobűntudat és az ökogyász nem pusztán a klímaválság mellékhatásai, hanem aktív szerepet játszhatnak abban, hogy az emberek miként értelmezik saját felelősségüket és cselekvési lehetőségeiket.
A kutatás módszertani kerete
A vizsgálat egy országosan reprezentatív, ezer fős magyar mintán végzett online kérdőíves adatfelvételre épült. A résztvevők nemcsak a pszichológiai gátakat mérő kérdőívet töltötték ki, hanem beszámoltak aktuális környezettudatos viselkedéseikről és arról is, hogy a közeljövőben milyen további környezettudatos viselkedések megvalósítását tervezik. Emellett a kutatók felmérték, hogy a válaszadók mennyire élik meg ökoszorongás, ökobűntudat és ökogyász érzését.
Az elemzések során a szerzők strukturális egyenletmodellezést alkalmaztak annak feltárására, hogy a pszichológiai gátak hogyan függnek össze a viselkedéssel közvetlenül, illetve közvetett módon az ökoérzelmeken keresztül.
Eredmények: nem minden gát akadály
Az eredmények megerősítették, hogy a „tétlenség sárkányai” nem egységes módon kapcsolódnak a környezettudatos viselkedéshez. A „Nincs szükség a változásra” gondolat bizonyult a legkövetkezetesebb akadálynak: minél inkább vallotta valaki azt, hogy az egyéni cselekvésnek nincs jelentősége, annál kevesebb környezettudatos tevékenységet végzett, és annál kisebb volt a változtatási szándéka is. Ez a hatás részben az ökoérzelmek gyengébb megélésén keresztül érvényesült.
Hasonlóan negatív összefüggést mutatott az „Ellentmondó célok” faktora, ami arra utal, hogy a környezeti szempontok gyakran háttérbe szorultak más személyes célokkal szemben.
Ugyanakkor a kutatás egyik legérdekesebb tanulsága, hogy három gát – a Jelképes cselekvés, a Személyközi kapcsolatok és a Tudáshiány – nem feltétlenül csökkentette a környezettudatos viselkedést. Sőt, bizonyos érzelmi állapotok mellett ezek a tényezők akár pozitív kapcsolatban állhatnak a több környezettudatos cselekedettel.
Az ökoérzelmek közvetítő szerepe
Az ökoérzelmek fontos szerepet játszottak e látszólag ellentmondásos eredmények értelmezésében. Az ökobűntudat különösen fontosnak bizonyult a jövőbeli változtatási szándék szempontjából, míg az ökogyász és az ökoszorongás negatív következményei a jelenleg megvalósuló cselekvést ösztönözhették. Ez arra utal, hogy a negatív érzelmek motivációs erőforrásként is működhetnek.
A Jelképes cselekedetek esetében feltételezhető, hogy a kisebb, környezettudatos lépések lehetőséget adnak az egyéneknek arra, hogy fenntartsák pozitív környezeti önképüket. A „Személyközi kapcsolatok” faktora nem mutatott közvetlen kapcsolatot az általános környezetbarát viselkedéssel, viszont közvetve – az ökoszorongás és ökobűntudat növelése révén – növelhetik a környezettudatos viselkedések megjelenését, különösen akkor, ha a társas környezet nem támogató. Ugyanakkor bizonyos esetekben, például az állati eredetű ételek fogyasztásának csökkentése esetében közvetlen pozitív kapcsolat is megjelent, ami arra utal, hogy a társas, kulturális és gazadási tényezők összetett módon befolyásolják a viselkedést, és egy elutasító társas környezet paradox módon akár több környezettudatos viselkedéssel is együtt járhat. E jelenség magyarázatát adhatják bizonyos, a jelen kutatásban nem vizsgált tényezők. Lehetséges például, hogy különböző jövedelmszintű társadalmi rétegekben a környezettudatosságtól függetlenül más-más szintű a húsfogyasztással kapcsolatos társadalmi elvárás és egyúttal a valós húsfogyasztás mértéke.
Következtetések és gyakorlati tanulságok
A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a környezettudatos viselkedés pszichológiai háttere jóval összetettebb, mint az akadályok és motivátorok egyszerű szembeállítása. Nem minden pszichológiai gát működik akadályként minden helyzetben, és bizonyos akadályok – megfelelő érzelmi kontextusban – akár a cselekvés irányába is terelhetik az embereket.
A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a környezeti kommunikáció és beavatkozások tervezésekor különösen fontos:
- a változás szükségességének hangsúlyozása
- a környezeti célok összehangolása más személyes célokkal,
- a kisebb környezettudatos cselekedetek elismerése
- valamint az ökoérzelmek tudatos, támogató feldolgozásának segítése.
Ezzel a megközelítéssel a „tétlenség sárkányai” nem csupán legyőzendő akadályokként, hanem potenciális kiindulópontokként is értelmezhetők a környezettudatosabb életmód felé vezető úton.