Idősgondozás másképp: egy lille-i tanulmányút tapasztalatai
Fogarasi Barbara, Balázs Bálint, Kurucz Attila, Tóth-Varga Violetta, Bukovenszki Emőke, Dúll Andrea
Vieillir est encore le seul moyen qu'on ait trouvé de vivre longtemps.
/Az öregedés még mindig az egyetlen ismert módja annak, hogy hosszú életet éljünk./
- Daniel-François-Esprit Auber
Bevezető
Az egyik legjelentősebb kihívás a modern társadalmak számára az idősödő népesség életfeltételeinek és pszichológiai jól-létének fenntartása, valamint azon intézményi és szociális háló kialakítása, melyben az öregedéshez (gerontológia) kapcsolódó betegségek mérsékelhetők. Rendkívül fontossá válik egy olyan intézményi és társadalmi hálózat létrehozása, amelyben az öregedéssel kapcsolatos betegségek hatásai mérsékelhetők. A leggyakoribb neurokognitív zavarok (pl. Alzheimer-kór) előfordulása folyamatosan növekszik az életkor előrehaladtával, 65 év felett ötévente megduplázódik. Az időskor során olyan pszichés, szomatikus és szociális változásokhoz kell az egyéneknek és az őket körülvevőknek, a róluk gondoskodóknak (hozzátartozóknak, szociális segítőknek) alkalmazkodni, melyek komplex rálátást kívánnak meg. Társadalmi kihívásként jelenik meg az idősek közösségi hátterének megerősítése, az ápolási-gondozási tevékenységet végzők szakmai támogatása, vagy éppen a prevenciós programokat kialakítók civil szerveződések erősítése is (Bagyinszki et al., 2019, 3. o.). Külön nehéz a demenciával és egyéb időskori betegséggel küzdők bentlakásos intézményeinek helyzete, hiszen a segítés megszervezése és az abban megjelenő pszicho-szociális feladatainak ellátásához kevés adatot és támogatást kapnak. Az időseket otthon ápoló hozzátartozókra hatalmas lelki és gyakran fizikai teher hárul, az ő támogatásukra és tehermentesítésükre is jóval nagyobb figyelmet kellene fordítani.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán működő Ember-Környezet Tranzakció Intézet (továbbiakban ELTE EKTI) bilaterális tudástranszfer és tapasztalatcsere alapkutatási program keretében működött együtt a Lille-i Katolikus Egyetemmel (Université Catholique Lille, továbbiakban UCL). A projekt célja az ápolási-gondozási intézményekben (gyakran demenciával) élő idősek és az ott dolgozó szakemberek élet- és munkakörülményeinek feltárása, jóllétük környezetpszichológiai szempontú explorálása. Mindehhez olyan transzdiszciplináris környezetpszichológiai szemlélettel közelítünk, amely egyesíti a különböző társadalom- és orvostudományi, az építészeti és a műszaki ismereteket, azaz több olyan releváns nézőpontot, melyek hozzájárulnak az idősotthonok lakói és dolgozói jóllétének elősegítéséhez.
A projekt részeként Lille-ben megismerkedhettünk különféle fenntartású idősotthonokkal, illetve szociális célú urbanisztikai projektekkel, melyek tapasztalatait jelen tanulmányunkban foglaltuk össze. Vendéglátónk Dr. Paksy Máté volt, a UCL posztdoktori kutatója, a UCL Influenthics kutatócsoportjának tagja. A látogatásokra az ELTE EKTI részéről, Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus szakmai iránymutatása mellett, Balázs Bálint építész, urbanista, Fogarasi Barbara építész, műemlékvédelmi szakmérnök, Kurucz Attila építész PhD hallgatók és Tóth-Varga Violetta pszichológus, egyetemi adjunktus részvételével 2023. október 8-12. között került sor.
Humanicité városnegyed és a helyi Living Lab
A Humanicité negyed egy újonnan fejlesztett városrész Lille egyik metróvégállomásánál (Lomme St Philibert) Capinghem falu mellett. Itt korábban már egy kórházat telepítettek, emellett jelölték ki az új parcellákat, melyeken kísérleti projektként, modellszerűen épültek ún. szigetek. Egy szigeten több típusú épület épült egy közös park vagy parkoló köré: szociális intézmény (pl. idősotthon, autista gyermekek otthona, fogyatékkal élők otthona stb.), szociális lakások, illetve bérlakások. A projekt vezetője, Stéphane Soyez a fejlesztés történetéről, Lille városához és a szomszédos faluhoz való viszonyáról, a negyedben felmerülő térhasználati konfliktusokról számolt be. Utána megmutatta a UCL-hez tartózó Living Lab helyiségeit, ahol participációs közösségi egyeztetéseket szerveznek egy speciális, kreatív és bevonó módszer, illetve modell alapján.
A UCL-hez tartózó Living Lab participációs tervezési modellje:
Saint François de Sales idősek otthon a Humanicité városnegyedben
Az idősotthon a UCL-hez kapcsolódó Association Feron-Vrau szövetkezet által fenntartott idősotthon-hálózat része, melyről később még lesz szó. Ezek az idősotthonok nonprofit módon működnek. A Szalézi Szent Ferenc idősotthonban hallás- és mozgássérült, illetve egyéb, segítségre szoruló időseket látnak el. Amélie Hochart igazgatóasszony elmondása szerint a 82 lakó 60%-a demens idős ember. A személyzet 19 ápolóból, 10 segédápolóból és 6 nővér ápolóból áll. Mind az épület belső kialakításában, mind az ápolásban a Montessori módszert alkalmazzák. A szemlélet szerint az életteret minél szabadabban hagyják, mivel a leszűkített terek balesetekhez és agresszióhoz vezethetnek. Cél az otthonos terek kialakítása, ahol a lakók minél több dolgot önállóan végeznek (pl. konyha használat). Az ápolók sosem szaladnak, nem kiabálnak. Az ingerült betegek csendesítésére gyógyszerek helyett egy érzékek stimulálására és relaxációra kialakított szobát használnak, ahol változatos illatok, színek, fények, anyagok használatával nyugtatják meg a betegeket. Mint megtudtuk, éjszaka 1 nővér és 1 portás dolgozik, a lakók nyugodtan alszanak, mert napközben a változatos foglalkozásoknak köszönhetően sok inger éri őket.
Saint François de Sales idősek otthon a Humanicité városnegyedben:
Maison d'Aidants (Segítők Háza)
Franciaországban 6 emberből 1 segítő, ami jelenleg 11 millió fő. Ez a szám 2060-ra 4-ből 1 lesz. Az állami finanszírozással is segített intézmény célja a 60 felettieket ápoló segítők profi segítése. Cél ez azért is, hogy az időseket minél tovább otthon tarthassák és késleltessék az idősotthonba kerülést. Az ápoltak kétharmada demenciával küzd. Franciaországban több mint 300, a régióban 47 ilyen ház működik, utóbbi terület 2000 embert segít. A lille-i házban, Nathalie Quaeybeur igazgatóasszony tájékoztatása szerint 13 munkatárs dolgozik (pszichológusok, ápoló nővérek stb.) és 4 alapvető szolgáltatás érhető el: 1. információ adás és képzés (jogi, egészségügyi stb. témákban); 2. egyéni és csoportos pszichológiai segítés; 3. közös szabadidős programok (főzés, kórus, kirándulás, külsős programok); 4. pihenést, kikapcsolódást segítő programok (jóga, csikung, otthoni relaxációs technikák stb.) Korlátozott kapacitással az otthonokba is tudnak küldeni segítőt néhány órára, de 1600 főre csupán 4 ilyen emberük van. Fontos a metró közelsége és parkolási lehetőség, ezek nélkül nem jönnének a látogatók! A segítők a gondozottal együtt érkeznek. A gondozottal foglalkozik valaki egy otthonosan kialakított szobában: játszanak, fesztelen, vidám hangulatban (mindig a gondozott nyer). Mindeközben a segítővel szakemberek foglalkoznak. Először elbeszélgetnek vele, felmérik, hogy mire van szüksége: információra, tájékoztatásra; pihenésre; felüdülésre, aktivitásra; pszichológiai segítségre. Ezután pszichológussal beszélget. A közösségi térben csoportos foglalkozásokon vagy például jógán vehet részt. A konyhában a segítő és gondozottja közös főzőprogramon vehetnek részt. Ennek az is célja, hogy megmutassák mire képes a gondozott mert otthon a segítők gyakran, ha jószándékkal, féltéssel is, de lekorlátozzák a gondozottat. Szintén közös aktivitás a kórusban éneklés. A szolgáltatás ingyenes, csak egyes esetekben kérnek hozzájárulást az anyag költségekhez (például a főző programoknál pár eurót).
A segítő házak egy országos szervezeten, a Soutenir les Aidants Fédération-n keresztül kapcsolatban is állnak egymással (honlapja: soutenirlesaidants.fr), melynek vendéglátónk, Quaeybeur asszony az elnöke. Miután körbe vezetett minket a házban, egy előadás keretében a szervezetről és egyéb idősellátási kezdeményezésekről is beszámolt. Például kísérleti módszerrel lakásokat terveznek kialakítani, vagy lakásokat adaptálnak kerekesszéket használó idősek számára, minden esetben a segítő számára külön szobával.
Előadása során felvázolta a UCL orvosi-szociális ellátó rendszerét is. Az Association Feron-Vrau elnevezésű szövetkezet 5 idősotthont tart fenn, összesen 700 férőhellyel. Ezen felül otthoni segítést is szervez, látogatják a segítőket. Valamint bevezették az ún. „buborék” programot, ami nem szakápolói, hanem diák, részmunkaidős vagy nyugdíjas segítőket közvetít családokhoz. Végül ismertette a Lille-i, Roubaix-i és Marquise-i Segítők Háza működését is.
Látogatásunk során az igazgatóasszony röviden bemutatta a Catherine Deneve asszony vezetésével az épületben működő „Lab Moulins”-t is, mely az épület felsőbb szintjein elhelyezkedő kollégium egyetemi hallgatóit igyekszik bevonni az idősgondozásba. Emellett az idősgondozás intergenerációs lehetőségeit kutatja. Ez a labor is hasonlóan működik, mint az említett Humanicité városnegyedben található Living Lab, szintén a UCL keretein belül.
A Association Feron Vrau szervezeti ábrája:
Notre Dame d'Accueil idősek otthona St Maurice Pellevoisin városrészben
Az intézményt a Ferences rend alapította, az apácák tulajdonában levő területen az 1970-es években. A korábbi épület lebontásával a jelenlegi, korszerű, nagyobb épület 2017-ben épült. 40 fő befogadására alkalmas. Tervezője a UCL ingatlanfejlesztő építésze, aki a kórházakhoz hasonló kialakítást hozott létre, a korábban itt élők életvitele alapján. Egy szoba 21 m2, saját fürdővel. Minden szoba egy fős, ahogyan az összes meglátogatott lille-i otthonban. Amint azt Christelle Gallin igazgatóasszony elmondta, az idősotthonnak 71 fő bentlakásos gondozottja van. Alzheimer kórban szenvedőket, valamint 90 év feletti veszélyeztetett állapotban lévő időseket is gondoznak. 44 hivatásos segítő, nagyrészt ápolói végzetségű szakember vesz részt az otthon életében. Éjszaka 2 fő személyzet dolgozik. Az intézmény mérete és szervezeti felépítése a klasszikus francia modell szerinti. Az intézményben nincs speciális egység, zárt rész. Kb. 20 fő idős papot, illetve apácát is gondoznak itt, akiknek a liturgikus ritmus szabályozza az életüket. A közeli bölcsödéből gyakran jönnek ide gyerekek és együtt játszanak az idősekkel. A bentlakás ára átlag alatti, amit az állam fedez. A halálozási ráta kb. 20 fő/év, többnyire magas életkorral (85-90 év) kerülnek a gondozottak az intézetbe.
A lille-i Notre Dame d'Accueil idősek otthona:
A lille-i Notre Dame d'Accueil idősek otthona foglalkoztatója:
Paduai Szent Antal idősek otthona Lilleben
A Szent Antal idősotthon méretében és betegeinek számában eltér a klasszikus idősotthonoktól, és a UCL által működtettet többi intézménytől. A bejárásra nem csak az otthon igazgatóasszonya, Thérèse Lebrun, de a teljes idősotthon hálózat igazgatója, Bertrand Daban úr is elkisért minket. Ez az intézmény 2018-ban jött létre, 2 korábbi idősotthon összevonásával, összesen 319 állandó bentlakónak ad otthont, továbbá 24 nappali ellátásban részesedő és 4 ideiglenes gondozottja van (utóbbiak az otthoni segítő hozzátartozók felszabadítását teszik lehetővé). 220 fő személyzettel működik: ápolók, segítők, gyógytornászok, valamint ún. háziasszonyok, akik a szobákat tartják tisztán, illetve segítenek az étkezésben. 3 fő animátort is alkalmaznak, akik a programokat szervezik. Gyakori a bölcsődések, iskolások, kollégisták látogatása. A belső udvarban, teraszokon hangsúlyos az illatok megjelenése (illatos fák, virágok). Az intézmény legfelső szintjén található az Alzheimerrel, a kognitív problémákkal küzdők valamint a mozgássérültek részlegei. Ezek 4x14 fős részlegek, 2-2 fő személyzettel. A 6 fokú GIR rászorultsági szintből itt az 1-es és 2-es (legsúlyosabb) eseteket fogadják, akik medikalizált ellátást igényelnek. A betegek 50% állami támogatásban részesülnek.
Az idősotthon kialakítása az igazgató megítélése szerint túl kórházias (eltérően például a többi meglátogatott idősotthontól). A nagy mérete miatt pedig probléma, hogy az ápoló személyzetnek rengeteget kell gyalogolniuk a nap során, kilométerekben számolható távokat. Nem ritkák a munkabalesetek és ellátási gondok. Boulogne-sur-Mer-ben egy új idősotthon épül, mely a tervek szerint kiválthat itteni részlegeket, csökkentve a nagy léptékből fakadó problémákat. Kialakítása kevésbé kórházi karakterű lesz, a folyosókról nyíló szobák helyett otthonosabb elrendezésű helyiségekkel. A párizsi Hobo építésziroda (honlapja: hobo.fr) 2016 óta tervez otthonos hangulaú idősotthonokat, melyek fő jellemzője, hogy egy nagy közös „nappali” hangulatú heyliségből nyílnak a szobák. Ezzel elkerülve a monoton és szorongást keltő folyosókat. Főleg Párizsban, Bordeaux-ban dolgoztak korábban.
A Paduai Szent Antal idősek otthona Lilleben:
A Paduai Szent Antal idősek otthona előtere:
Összegzés
Az utazás és tapasztalatcseréből több szakmára, így a tervezéssel foglalkozó szakmákra vonatkozóan is levonhatóak következtetések.
Számunkra úgy tűnik, hogy a lille-i szociális intézményeknél különösen nagy hangsúlyt fektetnek a városon belüli elhelyezkedésre, valamint arra, hogy a környező városnegyedek is akadálymentesen, közösségi közlekedéssel könnyen elérhetően legyenek megközelíthetőek. Ezáltal az otthonok nemcsak önmagukban válnak az idősek lakóhelyévé, hanem a környező települési szövettel is párbeszédet folytatnak. Az idősek és a hozzátartozók a különböző idősgondozási központokat együtt is meg tudják közelíteni, ott valódi mélységű időt közösen el tudnak tölteni.
Kiemelten fontos, hogy a francia rendszerben, ennek intézményi háttere mellett, a szervezeti működésnek is kialakult keretei vannak – amely keretben a „hard” (épület és infrastruktúra) és a „szoft” (programok, előadások, tanácsadás-kutatás) elemek is biztosítottak. Az idős, demens hozzátartozókat otthon ápolók támogatása is kiemelten fontos - erre külön intézmény, külön rendszer, programok, lehetőségek vannak.
Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az időseket minél tovább az otthonokban boldogulhassanak. Ez kiemelten fontos az idősek lelki és így a fizikai jólléte szempontjából. A demencia kialakulása szempontjából például kiemelten fontos, késleltetheti vagy ha már kialakult lassíthatja is a lefolyását. Másrészt fontos szempont, hogy így az rendszer és az idősotthonok leterheltsége is csökken. Ennek megteremtéséhez alapfeltétel, hogy a segítő családtagokat is támogassák. Tanácsadásokkal, képzésekkel, a lakások karbantartásának és szükség esetén átlakaításának támogatásával segítik őket, sőt helyetesítéssel szabadidőt is biztosítanak számukra.
Az idősotthonokban a jóllétet speciális építészeti elemekkel is segítik. Fontos az otthonosság és a személyesség megteremtése. Színekkel és különböző téri elemekkel, jelzésekkel külön hangsúlyt fektetnek az idősek tájékozódásának segítésére. Így az ilyen nehézségekkel küzdő lakók is könnyebben, önállóan közlekedhetnek az épületben. Több speciális helyiséget is kialakítanak az otthonokban, mozgásfejlesztők, beszélgető szobák, relax szobák, kézműves foglalkoztatók, stb. És végül a francia otthonok jelentős előnye, hogy előírásszerűen minden idősnek saját szobája és akadálymentesített fürdőszobája van. Melyet nagy mértékben perszonalizálhatnak saját tárgyaikkal, bútoraikkal.
Összességében tapasztalatunk szerint, bár a meglátogatott otthonokban is beszámoltak nehézségekről, a személyzet leterheltségéről például, de az évtizedek során az időseknek szóló programok, foglalkozások, terápiák mellett, olyan praktikus építészeti megoldásokat is kidolgoztak, melyek jelentősen csökkentik ezen nehézségek hatását, nemcsak rájuk, hanem a dolgozókra és a hozzátartozóikra is.
A projekt a Université Catholique Lille (UCL) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóinak és PhD-hallgatóinak bilaterális tudáscsere és alapkutatási programja keretében valósult meg. A Tempora et mores - Multidiszciplináris szemléletű tudástranszfer francia és magyar idősgondozással foglalkozó intézményekben c. című kutatási projektet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap 2021-1.2.4-TÉT programja támogatja.
